Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Tadeus Tóth Gábor: Csendes az éj, a karácsony éjjel


A város ragyog ünnepi fénnyel.
A csend mindent beborít mint egy lepel,
az utca kihalt mert mindenki otthon ünnepel.
Csak egy lányka és az anyja állnak a játékbolt előtt,
A gyermek az orrát az üvegnek nyomva,
Úgy bámulja a bent csillogó zöld fenyőt.
Szemével falja a sok csodát,
Hej de szeretne lenni odaát!
Játszana a kutyussal, a vonattal, babával, s rájuk nagyon vigyázna,
Hisz neki is van babája annak ugyan karja nincsen,
Így találta régen egy lepukkant játszótéren.
Hangosan nem kér, csak magában mondja, s közben ujjával az üveget nyomja.
- Kérem azt a labdát, és azt a macit, meg azt a babát azt a masnist!
Anyja nézi, s közben folytatja helyette - kérem ezt is azt is.
Lányát nézi milyen apró, milyen törékeny.
Isten! ugye nem hagyod, hogy így éljen!
Mert ő mindent megadna a lányának ha tudna,
De nincsen pénze és nincsen munka,
S nem talál megoldást a nyomorukra.
Nagyot sóhajt, majd lányának gyengéden oda szól:
Gyere kincsem legyen mára elég ennyi,
Tudod nekünk még messzire kell menni,
A menhelyre ott meleg van és talán lesz egy tálka étel.
Csendes az éj, a karácsony éjjel.
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések