Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Végh Éva: A megváltás


Savanyú arccal lépkedek az utcán a bíróság épülete felé. Örülnöm kellene. A mai nap válok. Olyan embertől, akinek odaadtam lelkem legféltettebb titkait is.

Kesernyés ízzel a számban érkezem a hatalmas épület bejáratához. Ma lerendezem a 13 évet, amit együtt töltöttünk. Kiadom magamból mindazt a megbántódást, amivel sanyargatta elmémet.

Tombolok skizo-affektiv állapotomban. Démonom üvölti: "Hasítsd szét egóját!,, De nem, mégsem ezt teszem majd.

Mióta megbetegedtem más szemmel nézem a világot. Amolyan kritikus félelemmel. Igen. Kritikus állapotomban megtalálni azt a helyes utat, mi kivezet az ,,álom-állapotomból,, nem könnyű feladat. Inkább borzalmasan botrányos ösvény-út ez. Nem kívánom senkinek.

Ma azonban félénk bátorságban kimondom az Igent!

Sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben. Készülöm a démonokat lépre csalni. Remélem elegánsan kifejthetem gondolataimat.

Egy igent szeretnék kimondani. Most ez ügyben másodszori igent letudni. Szeretnék válni.

Az okot is, a fájdalmat, a kínokat, a türelmetlenségem okát. A valót, a klasszat, a cukit erről az egészről. Róla, rólunk és mindenkiről. Az egész világról!

Ordítani tudnék, úgy fáj az elmém! Perelnek és perelek. Egyre pergőbb pontokban gyanúsítanak meg, hogy ilyen, meg olyan voltam. De tudja meg mindenki, hogy én nem akarok más lenni, mint aki leszek.

Ülünk a vádlottak padján, mint két ,,ítélkező,, elítélt. Nézem öntelt arcát velem szemben az asztal mögött. Ő a tuti befutó az új életében a Nővel. Az ügyvédje a ,,vádiratot,, lapozza, és int, hogy fel kell állni.

Én egyedül. Bár démoni-angyalom a fejemben mocorog:

- Most van itt az alkalom!??- mondja.

- Hagyj!- válaszolom, és máris kezdődik a procedúra.

Fényköntösben az állam Ura, amolyan törvényember, aki most fonalunkat szakítja el, a közös életünk gombolyagját. Felemelő érzés. De egyben ez az Úr egy pallós, hóhér is , ki megöli a fájdalmam törzsét, gyökerét is.

A példabeszédek soraiban kimondhatjuk az ítélőszék előtt okainkat. OK –okozat. Hm. Én az Ő (exem) szemében nulla, egy nagy semmi lettem. Hallgatom ŐT, ahogy sorolja hibáimat. Majd a hóhér rám pillant, és az utolsó szó erejében meghallgatna. Felállok és a védőbeszédembe kezdek.

Tisztelt bíró Úr!

Tettem jót és rosszat. Ítélkezzen a törvény és a Jó Isten felettem. A vilag harcol. A tudomány és a vallás egymással szemben áll.

(Szószékem árnyékában Démonom a Halotti beszédet szavalja).

Folytatom. Ha a tudomány elfogad olyan álláspontot, melyben Darwinnak igazat ad az elméletében, és erre az egyház rábólint, akkor a két tan ütközik egymással. Így kijelenthetjük, hogy Jézus majom-istengyermek egyben. Szóval káosz.

Az én Istenem azt állítja, hogy a közös tudatra ébredés történt a nevezett Föld nevű ,,sakktáblán,,. Vagyis minden adott volt, Ádámok és Évák a kontinensek különböző részein, családokban, nemzetekben felállítva, mint a sakktábla játékosai. Ekkor történt a nagy lehelet, ami az élet elindulását jelentette. Igaz? Hamis ? Honnan a gondolat eredete? Mi miből történt?

Válni szeretnék, bíró Úr kérem! Hetek óta készülök a védőbeszédemre. Ezen kijelentéseim által szeretnék határozott igen választ adni! Ahogy a világ káoszban tekereg, és a rendelmélet létezik, tudatosult bennem a bűnok eredete és annak bocsánata. Elrontottam valamit, és mégsem. Ahogy a lengőajtó billen kifelé és befelé, úgy születik a múltból a jövő. A véleményem ennyi. Mély levegőt veszek.

Délceg bűn és bűnhődés lelkiállapotom reflektorfényben van a tárgyalt felek termében. Síri csend, majd egy nagy koppanás, egy hatalmas ős bumm a bírói asztalon. A piros körpecsét a papíron. Elégedett vagyok. Vesztettem? Nyertem? Talán, remélve a holnapot.

A letárgyalt ügyek épületét elhagyom, majd a közeli buszmegállóban buszra szállok. Még látom, ahogy volt férjem a Nővel indul az életútjára. Fejem a busz üvegablakára hajtom pihenve, hogy győztem.

Egy pasi siet hátra a buszon, a mellettem lévő üres helyre. Édes tekintet, huncut mosoly, fekete haj, zöld pajkos szempár. Régi-régi ismerősöm. Úgy tudom ő is nemrég vált el.

Egy hello, és lehuppan mellém. A lengőajtó fizikája, vagy csupán a véletlenek tárháza ez?

Egyszer elmesélem.
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések