Királdi-Kovács István: Buja vágyak kőbe vésve

Testbeszéd, néma mondatok, 

Merev tekintet, kőbezárt sóhajok,

Anatómiát erősen feszítő a vágy,

A mozdulat időtlen, mégis lágy.

.

Feszülnek az izmos testek,

Érzelmektől fűtve egymásnak estek,

Ám a lepel még nem hullt le egészen,

Takarva, titkolva minden szemérem.

.

A mozdulat, a beteljesülés megáll,

A kő mindent időtlen időkre bezár,

És mégis, jaj, micsoda ármány,

Mindent elárul e gyönyörű márvány.

.

Fotó: Saját portré