Kerecsényi Éva: Rejtelem

Lappang a rejtelem,
megül a perceken,
sóhajt egy gondolat,
szó szárnyat bontogat,
kérdőjel szívemben,
ölelj, hogy elhiggyem:
csak rémálmok démona,
mit rám küld az éjszaka.
Mosolygunk oly sután,
futunk a perc után,
széthullnak éveink,
s koldus reményeink
csak tartják markukat,
várják jobb sorsukat:
délibáb szerelem
helyén majd fű terem.

Szerkesztette: Kovács Kókai Kata