(szonettbe zárva)
Múlnak a napok, rohannak az évek,
Elvesztett ifjúságomat kutatom,
Miközben fényképed kezemben tartom,
Rám törnek a mélyre elzárt emlékek.
Ma is sajog a megszegett ígéret,
Bátran hazudtad, hogy mindened vagyok,
Szemembe mondtad, szíved nekem adod,
Színjátékod megbukott, semmivé lett.
Törött tükröm még őrzi arcformádat,
Asztalfiókom szegletébe rejtve,
Lelkemet teherként nyomja a bánat.
Fényes könnycsepp nyújtózkodik szememben,
Nem sírok, csak fáj mikor újra látlak,
Életem voltál, szívemnek egyetlen.
0 Megjegyzések