Töviseitől boncolt akácerdőket szólít baltanyelvével a cigány-tél
Biciklivázak közül tűzről-tűzre hasal mint férfira szomjazó leány
Kandallókba duzzadt lángbimbóit szopják a töltésoldalú hegyek
S felcsavart szőnyegeiket kiporolják mérgesen testcseléd szelek
Házaiból sóhajt minden felesleg a tilalmas rendek eretnekségek
Megtűrt reggeli déli esti zsolozsmái köré gyűlt szeretetlenségek
Dacosan hódolnak csuhátlan hívőinek megtagadott égi seregek
Glóriáikból szögesdrótot hajt és gőzmozdonyt fűt a nagy menet
Hajukkal fésült termeiben lábaikat olajozza a halál mint serleget
Fejem felől talpam alá az eget és talpam alól fejem főlé a földet
innék bort de jobb a vér s ennék kenyeret de kemény ínyemnek
adóval fogad az terhelt haszontalan elperelhetetlen emberséget
gyertyáidat vízbe folytja az kinek se útja se széle se rojtja se volta
ha volt miből ha lenne miért oktalan rajtad spórolt a hű fukarság
lelkedet a csont hámozza a kálváriákba sodró tenger sors kíséret
keresztelődre gyűjt kalács-dagadt koszorúba fonott sársziromlást
óh könny jaj rögeim jaj szárnyaim koldusképű sorvadt árokágyon
ó betemetnek kitemetnek eltemetnek a jó Úrtól való más-világon
kiolvas minden bűnöm aranyozott könyvjelzőin át belém-nyugszik
meghajlik s ravatalom csókolja vacsora után utolsó szent liturgiám
végem kirajzott fészkeinek megtör és szájukhoz áztat ujjbegyeiből
gyémántot csiszolt ím az elárverezett szentség kegyelmes Pásztora
hadait toborzó parazsas-gyapjúban enged útnak erdőit kiirtott rab
hív megpihenj mindennap vasárnap egy szentmisés pap elragadtat
0 Megjegyzések