Repül a csodaszép madárka,
Két pici szárnyát kitárva
Felhők között, szelek szárnyán
ködből rakott selyempárnán.
Patakoknak, fáknak, mindenségnek
dalolja a teljességet.
Ha eljön az éjszaka,
és felragyog a csillagok hada,
Ő akkor is énekel szüntelen,
át a hegyegyeken s vizeken.
Dalol, énekel gyönyörű dallamot,
mely megérint Földet s csillagot,
s érzelmileg
a nyitott emberi szíveket békével,
tisztasággal és mennyei zenével
tölti meg.
0 Megjegyzések