Görnyedt vén. Szeme összevont.
Felhő szemöldök hegyek koponyája.
Orra árnya ránc redőkön kora halhatatlanság oda írva van.
Kidőlt tölgy évgyűrű tenyere. Nincs mit simogatni vele.
Elhagyta egyetlen fia. Az elbujdokolt után ment,
Hogy megkérdje miért... Miért rántott rajta folyton...
Miért ráncigálta... Aztán hogy elengedte... A vén őt soha nem...
Rágyújt ismét a szekéren zötykölődve és elmereng a füst fölött:
az Ember vajon, mint szerette?. . Az egyetlen fiú...
Szerette mikor térdepelve szólongatta?..
Szerette vagy pusztán csak félt mert inkább Annak hitt...
Aki mondta nincsen Atyja…
0 Megjegyzések