Az est ruháját foltozom,
pislog egy utcalámpa,
árnyék suhan a házsoron,
ráfagy a hallgatása,
 
tűbe fűzött hócérna lóg
az eresz homlokáról,
egy nyárra szabott szűk zakót
fércelek tél-csodákból,

ég a csillagok ösztöne,
hósápadt árva szikra,
a hold felvont szemöldöke,
szemét álmosan nyitja,
 
hóba fagyott kristálycukor,
szétszórt, didergő tüske,
kialvó fényű férfikor
haján a tél ezüstje.

(Szerkesztő: Kondra Katalin)