Megtöröm a csendet, amely körülvesz,
kanál koccan pohárhoz, puhán
párolog a teásbögre, hajnali
rítus története sorol sietve.
A feledés előzi a születést,
a gondolat elhal, bár tán fényessé
kristályosodna, automatizmus
gördíti a kerekeket előre,
a szürke végtelenbe. És ha lassan
a fűszál felegyenesedik, sóhaj
dereng felette – egy hajnali lepke -,
s hogy egyszer majd minden elrendeződik,
a dolgok belesimulnak sablonok
makettjeibe, mértanilag bűvös,
szabályos alakzatokat alkotva
- már elkerülhetetlen. Csak a teste...
0 Megjegyzések