Hófehér karjával ölel, simogat,
békét sugározva lelkem gyógyítja,
néma tisztasága szívem szólítja,
a csend zenéje elbódít finoman.
Két hang között varázslat a lágy trilla,
a lélek hangtalan, nyugalmas csendje,
kezdet, és vég szimfóniája benne,
bársony szirmain remény könnye illan.
Kozmikus áhítat, tengermorajlás,
meghitt szeretet, vagy könnyed sóhajtás,
az egymásra találás fény-ünnepe.
Ezerarcú csendben fájó rettegés,
alkonyórán halált hozó szenvedés,
templomok csendjében néma áhítat.
0 Megjegyzések