viszi a házat.
Viszi a tegnapot,
viszi a mámat.
Viszi a tetőt,
és viszi a falakat,
viszi az elárvult,
magányos szavakat.
Viszi a sírást,
és viszi a nevetést.
Viszi a szívemben
reszkető szeretést.
Viszi az asztalt
és viszi az ágyamat.
Viszi a lobbanó,
hevülő vágyamat.
Viszi a borúmat,
viszi a derűmet,
viszi a nehezen
megszerzett erőmet.
Viszi a keretbe
feszített képet,
és viszi a lyukat
mit helyeden érzek.
Viszi a lepedőt,
viszi a szennyest,
viszi a lelkemben
kékellő fenyvest.
Viszi az ünnepek
összegyűlt szemetét,
viszi a tarkómról
tenyered melegét.
Viszi a hóna alatt,
lobog az uszálya.
Ledobja valahol,
futhatok utána.
Fotó: saját portré
0 Megjegyzések