rajzoljunk, fessünk: fákat, életet,
virágot, embert- most csak rajtad áll,
te vagy a diák, én a rajztanár.
Középre magad- te vagy a csoda,
sarokba Napot, az is kell oda.
Ablakot, melyben béke szendereg,
füstölő kéményt- hadd legyen meleg.
Gondosan húzzál minden vonalat,
nincs radír- sajnos- végleg így marad.
Emberek arcát, nőkét, gyermekét,
színekből használj kevés feketét,
s ha képed szakadt, vagy épp elázott:
rajzolj- ha akarsz- másik világot.
Fotó: saját portré
0 Megjegyzések