Tavasztól őszig
Csak ne mondogatnád mindig,
hogy egyszer jobb lesz.
Én most akarom, hogy jó legyen.
Tavasztól őszig, aztán megint tavasz,
képalkotókba múlik a jelen.
Inkább a télbe kapaszkodnék,
maradjon hideg.
Csak azt akarom, hogy jó legyen.
De arcot vált az idő és reszketve ül
az alig félévnyi szüneteken.
Tavasztól őszig, aztán megint tavasz.
Én most akarom, hogy jó legyen.
Túl sokszor búcsúztam – urna meg koporsó,
ha ovis lennék, ez lenne a jelem.
Tavasztól őszig, aztán megint tavasz,
és hiába mondom, hogy jó legyen.
Csak behozom neked az elmúlás sarát,
csak nyomot hagyok a szőnyegen.
Tavasztól őszig, nyomokat hagyok.
Még azt akarom, hogy jó legyen.
Tollal, betűkkel húzok egy sávot.
Egy szépet, amibe belemúlhat a jelen.Csak ne mondogatnád mindig,
hogy egyszer jobb lesz.
Én most akarom, hogy jó legyen.
Tavasztól őszig, aztán megint tavasz,
képalkotókba múlik a jelen.
Inkább a télbe kapaszkodnék,
maradjon hideg.
Csak azt akarom, hogy jó legyen.
De arcot vált az idő és reszketve ül
az alig félévnyi szüneteken.
Tavasztól őszig, aztán megint tavasz.
Én most akarom, hogy jó legyen.
Túl sokszor búcsúztam – urna meg koporsó,
ha ovis lennék, ez lenne a jelem.
Tavasztól őszig, aztán megint tavasz,
és hiába mondom, hogy jó legyen.
Csak behozom neked az elmúlás sarát,
csak nyomot hagyok a szőnyegen.
Tavasztól őszig, nyomokat hagyok.
Még azt akarom, hogy jó legyen.
Tollal, betűkkel húzok egy sávot.
Egy szépet, amibe belemúlhat a jelen.
Fotó: saját portré
0 Megjegyzések