Merev tekintet, kőbezárt sóhajok,
Anatómiát erősen feszítő a vágy,
A mozdulat időtlen, mégis lágy.
.
Feszülnek az izmos testek,
Érzelmektől fűtve egymásnak estek,
Ám a lepel még nem hullt le egészen,
Takarva, titkolva minden szemérem.
.
A mozdulat, a beteljesülés megáll,
A kő mindent időtlen időkre bezár,
És mégis, jaj, micsoda ármány,
Mindent elárul e gyönyörű márvány.
.
Fotó: Saját portré
0 Megjegyzések