Honnan is tudhatnám én,
száz meg száz év távolából,
Mire gondolt a költő,
mi, miért folyt ki tollából?
Talán "Ágyban, párnák közt" ír,
ádáz, véres csatáról?
"A harc mezején" a rég látott,
szeretett családról?
Élt-e át izzó szerelmet,
mindent elsöprő gyönyört?
Volt-e mélységes bánata,
mi testet-lelket gyötört?
Honnan is tudhatnám,
mivelhogy, ott soha nem voltam.
Mert vele járatlan utakat
semmikor nem róttam,
Nem ittunk együtt seritalt füstös,
romos kocsmában,
Nem sétálgattunk a külváros
bűzölgő mocskában,
Ki, és honnan veszi a bátorságot,
hogy, megmondja,
Ki mire gondolt, mi volt az,
ami a szívét nyomta,
Mire gondolt, amikor élt
mélységes nagy nyomorban,
Kínzó fájdalmával,
az üresen korgó gyomorban,
Mi járt fejében,
mikor papírt és tintát vásárolt,
Miközben pénze
az ételre is csak nagyritkán volt,
Vajon miért mártotta
lúdtollát kalamárisba,
És kit óhajtott beavatni
mélységes titkába,
Szóval megmondani?
Mindössze ügyes próbálkozás,
Bizonyítékok nélküli,
szánalmas találgatás.
0 Megjegyzések