Szeretem a sejtelmes, hajnali csendet,
mikor a természet bágyadtan üzenget.
Égi "lámpagyújtó" pihenésre vágyik,
nehezült pillákkal surran felhőágyig.
Észrevétlen illant el az éj mellettem.
Beosont a hajnal, és észre sem vettem
cirógatását a langyos fuvallatnak.
Véltem egy feledett álom sugallatnak,
pedig a ma hangja ébresztett kedvesen.
Új nap virradt reám, nem vesztegethetem.
Idő múlásával minden perc ajándék,
ne szomorítson az őszülő halánték!
Szerkesztette: Orosz Margit
0 Megjegyzések