Goran Episcopus: Könnyekből

Könnyekből merített ihlet,
Táncoltatja a szívemet...
Megrezegve látlak élet,
Ledöntve makacs érzelmet...

Biztosba törő fájdalom,
Rázza éjjelem nappalom...
Papírra vetett könnycseppek,
Leírva lesznek könnyebbek...

Talánt keresem talányba,
Írva megtalált magányba...
Hamvadok bezárt lelkembe...
Kopogok, kérlek engedj be…

Majd magamba zárom hitem,
A nem véletlent elhiszem…
Hirtelen véletlen talány,
Beengedett szabad magány...