Mint vashurokba akadt riglit a faanyag
nem ereszt, míg szilánkosan ki nem szakad,
úgy fog meg engem most a lakás,
tölti feszített tükrű gyermek-szuszogás.
Ólomcsizma, sárkolonc óvatos lábamra nő,
borom felszíne horpad, alvó alatt lepedő.
Zümmög itt egyre több villamos gépezet,
árammal töltenek, álmaim nehezek.
S mint kis állatból, mit végszükségben valaki levágott,
az ébresztőórából digitális, ciklámen vér szivárog.
1 Megjegyzések
Nagyon érdekes vers, találó szavakkal, melyek megfestik a hangulatot.
VálaszTörlés