Kozák Mari: Ma is…

„Az erdőket belakják a rügyek,
az égi menedéket a csillagok."
lelkembe beköltözik hangod
s álmodok magamnak egy csillagot.

Templomok lépcsőin térdelek
karomba ölelem a pillanatot,
és áldom azt a huszonkét évet,
a messze futó lépteid nyomát,
homlokomra lehelt sóhajod…

„Az erdőket belakják a rügyek,
az égi menedéket a csillagok."
s elindulok arra én jó fiam,
hol máglyát raknak az angyalok.