Napsugár ragyog, kacér fény
kacsint, s leveszem az ingem,
sarjadó fűszálak, mint a remény
tartanak, ahogy hanyatt fekszem.
Nincs gondolat, csak a szél, s a nap,
lelkem üressé próbálom tenni,
darázs kering, arcomra ül, de nem harap,
lehunyt szemmel hagyom pihenni.
Bokor készülődik, a zöldben már lilák
nyújtóznak, nesztelen aprót sóhajtanak,
illatuk magamba szívom és az orgonák
már benn, szívem ritmusán játszanak.
Könnyű vagyok, már-már súlytalan,
mélyet lélegző szelíd dobogás,
és eszembe jutsz, elárulom magam,
szívembe bújik egy régi vacogás.
0 Megjegyzések