Kevesebb ötvennél, de több mint negyven
semmim nem fáj, a szívem is helyén.
A lényeget keresem a lényegben,
és, hogy lényegében ki vagyok én?
Egy puzzle-darab a nagy kirakósban,
kis csermely a gigász-rengetegben.
Magamban őrzőm, kár lenne soroljam.
Minek örültem, s mit elszenvedtem.
Felnőtt bennem a nő. Felnőtt az ember.
Bár nem úgy történt, ahogy elképzeltem,
Ültem felhőkön, ittam borra bort.
Már tudom ki vagyok. És lényegében,
a lényeg, hogy szerettek, s szerethettem.
Így tán a legszebb mesém nekem volt.
Szerkesztette: Kókai Kovács Kata
1 Megjegyzések
Tetszik ez a versed. "Így tán a legszebb mesém nekem volt." Te előbbre tartasz, mint én. (Pálos-Líra Diána)
VálaszTörlés